...így én is egyre többször veszem - rendkívül környezettudatos módon - a vállamra a bevásárló táskámat, és vágok neki itt a beszerző körutamnak.

Az agyam ilyenkor végtelenített lejátszásra állítja az Este fess a pesti nő releváns sorait, vagyis hogy „hajnalban szól a vekkere, és tele van már a cekkere, mert nem derogál, ő piacra jár. Délre jó ebédet főz, mert szépítő őt a gáz a gőz”, arról nem is beszélve, hogy imádok olyan felnőttes dolgokat mondani a barátaimnak, mint hogy „mindjárt jövök, csak lemegyek a piacra”.

A Vásárcsarnok belső látképe.

Minden magabiztosságom ellenére azért van még mit tanulnom, például egyesek szerint nem illik darabra kérni a krumplit, és a hentes is kegyetlenül kinevet, mikor szombat délután fél egykor csirkemellet kérek tőle. Ami azonban vitathatatlan tény: sehol annyi bókot nem kap az ember lánya, mint itt a huncut zöldséges fiúktól. A „szabad-e letörni a banánból?” kérdésre kapott csábos szemöldökhúzogatással kísért „hát nem mindenkinek” típusú udvarlások felettébb vicces élménnyé teszik a vásárlást.

Legutóbbi körutamat a szívemhez legközelebb álló Fővám téri Vásárcsarnokban ejtettem meg, ahol marketinges szemmel is nézelődtem kicsit, miután kihevertem a sokkot, amit az egyik hentes pultban dekorációnak használt, pultra támasztott napszemüveges kismalac okozott. Annak ellenére, hogy leheletnyit morbid eszköznek tartom, reklámos szemmel gerilla ötletnek nem rossz. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyen tömegesen jelen lévő turisták óriási mosollyal pózoltak és fényképezkedtek az előbb említet installációval.

Hagyományőrző dekorációk

A kiakasztott kék- fehér molinókból és zászlócskákból éles logikámmal kikövetkeztettem , hogy épp görög napok vannak a csarnokban, bár a program mibenléte azóta sem vált világossá a számomra. A vásárlás óta végzett szorgos kutató munkám során csak annyi információt találtam, hogy a különböző nemzetek tematikus napjai jelentik a Vásárcsarnok új marketing eszközét. Ebben az esetben azonban nem ártana kicsit jobban promotálni az eseményt, illetve azt, hogy a zászlókon kívül mitől görög nap például a görög nap. Bár lehet, hogy csak én érkeztem épp rossz időben, és a szirtaki csoport pont pihenőt tartott, tzatzikit evett és frappét szürcsölt a piac egy másik pontján, de remek lehetőség lenne például a Vásárcsarnok facebook oldalát ilyen célra használni, ami jelenleg semmilyen funkciót nem tölt be.

A 8 rajongóval rendelkező oldalnak először azt kéne eldöntenie, hogy indokolt-e a közösségi oldalon való jelenlét, utána pedig azt, hogy ha igen, akkor mire akarja azt használni. Mert ez így, ebben a formában véleményem szerint méltatlan ehhez a helyhez.
Kommunikálni pedig bőven lehetne mit, például a földszinti kínálaton kívül az emeleti bazársorról, ahol bármit lehet kapni, ami hímzett, vagy olyan mintha hímzett lenne. Külön gyöngyszemnek ítéltem meg azt a népviseltbe öltöztetett játék babát, amire egy nagyon fura bajuszt ragasztottak feltételezésem szerint a kereskedők. Mondjuk így vitathatatlanul sokkal betyárosabb lett.

Információs tábla

Az épület gyönyörű, a kínálat óriási, és talán az egyetlen hely Budapesten, ahol a „hungry hungarian” viccet is elnézi az ember a rossz humorú turistáknak. Egy átgondolt kommunikációs kampánnyal pedig csodát lehetne művelni, mert piacra járni igenis jó. Szlogengyártáshoz javasolnám az eladókat is bevonni a brainstorming-ba, nálam egyelőre a „160 Ft lesz, meg a telefonszámod” vezet.

Leskó Judit
(reklámipar)