Szűk egy hónappal karácsony előtt éppen időszerű az ajándék tabletektől, hópelyhektől és tűlevelektől hemzsegő reklámspotok áradata a televízióban. Ezeknél általánosan fenn áll az „egyik kutya másik eb” esete, hiszen már nehéz újat mutatni. Egyik fülünkön be, a könyökünkön pedig ki. Ám általános tendencia minden évben, hogy egy-egy reklámnak mégis sikerül kiemelkednie a többi közül, és megnyernie magának a gyanútlan fogyasztót. Ilyen színfolttal általában a Coca Cola szokott előállni. Jópofa történettel, hangulatos zenével és kellemes képekkel lopnak egy kis karácsonyi kedvet és kólát esti tévézéseinkbe. Érthető, ha kíváncsiak voltunk már, hogy 2012-ben mivel boldogítanak minket két műsor között, és kedvenc Coca-Télapónknak sikerült-e ismét kitűnnie a mézeskalács illatú reklámforgatagból.

Nem igazán. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy ezt idén mástól kell várnunk. Persze a Mikulás megvan, a kivilágított kólás teherautók is száguldanak, és a zene is el lett találva. De mind ez nem tudja kompenzálni azt a borzalmat, amelyet a látvány nyújt nekünk. A történet szerint a Télapó elhatározza, hogy bebizonyítja létezését a hitetleneknek. Ezért egy igencsak indokolatlan ötlettől felindulva egy hatalmas csomaggal lepi meg a „világ egyik városát”. A jókora dobozból egy gigászi mikulás-marionettbábu kerül elő, aminek érthetetlen módon mindenki nagyon örül. Egy Coca Colát kortyolgató lány, aki addig valószínűleg nem hitt a Télapóban, fel is mászik rá, a többiek pedig keresztülviszik a városon. A lakók még mindig nagyon örülnek, zenélnek, táncolnak és nevetnek, hiszen karácsony van.

A hírhedt horrorfilmbeli Chucky babára hajazó, hátborzongatóan pislogó Mikulás vállán ülő lány is nevet. Már hisz a Mikulásban, a karácsonyban és a Coca Colában.
Megpróbálunk mi is.

Szili Eszter
(reklámipar)