Igaz ugyan, hogy az amerikai Santa Claus világszerte ismert, elismert és várva várt jelenség, mégis számos ország mellette vagy olykor helyette a saját karácsonyi karakterét várja és ünnepli. Alábbiakban összegyűjtöttünk néhány igazán furcsa Karácsonyi legendákat. De mielőtt rátérnénk a hitvány gnómokra, a barátságos boszorkányokra, a kecskékre, vagy akár a számunkra oly hátborzongató lényekre, nézzünk kicsit utána ennek a Mikulás-legendának és oszlassunk el néhány félreértést.

Szent Miklós legenda

Sokan nem is tudjuk már, honnan ered az ősszakállú, kedves, mackós Mikulás legendája. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk, gyerekként milyen érzés volt várni rá, éjjelente megpróbálni meglesni majd reggel örömmel felfedezni, hogy mit tett az éj leple alatt az olyan nagy gonddal kifényesített csizmánkba. Most lehull a lepel az ősi Mikulás legendáról…

A piros palástban ajándékokat osztó Mikulás a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. Miklós Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Alig kezdte el az iskolát, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és árvaságra jutott. Így a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, így nem volt kérdés számára milyen hivatás felé vegye az irányt, iskoláinak befejeztével a papi reverendát választotta. Myra városában, bár abban az időben Anatólia fővárosa volt, a püspöki kar elanyagiasodott, és korrumpálódott – így a püspöki székben rendszeresen váltogatták egymást a jelöltek. 270-ben érkezett el az idő, amikor a püspöki tisztért való versengésben már nem tudtak megegyezni, és négynapi vádaskodás, és ön-jelelölések után, valamint egy főpapi látomás hatására a püspöki kar úgy határozatot, hogy a véletlenre, a sorsra bízza a püspöki szék sorsát, és az lesz Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőnek lépi át a városkaput. Ekkor érkezett meg a Jeruzsálemi zarándokútról hazafelé tartó Miklós pap. Azonnal, mint főméltóságot fogadták a városkapuban, és vezették a püspöki kar elé, ahol rögtön püspökké választották. 52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökként, de egyenesen égi vezetőként tekintettek rá. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.

A Mikulás-ünnep idővel egyre inkább elszakadt Szent Miklós alakjától, a tömegkultúra átalakította a keresztény legendát és az ünnep elvilágiasodott, és elüzletiesedett. Ügyes marketingesek megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét, eltüntették mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat. Az édesség- és játékipar mellett ma már egész sor termék használja alakját reklámfiguraként (pl.: LG, Nike, Gilette, Decathlon, Dulux, Marlboro, Coca-Cola, stb.).

Tévhit azonban, hogy a Mikulás kövérkés, jókedvű, piros ruhás megjelenését a Coca-Cola találta volna ki. A jó kedélyű, mackós, nagy puttonyt cipelő, piros-fehér ruhás Mikulás képe már jó néhány évvel azelőtt kialakult, hogy Sundblom megrajzolta volna első Coca-Cola reklámját.

• Az emberi Mikulás figurája először 1841-ben tűnt fel, amikor egy philadelphiai kereskedő, J.W. Parkinson felbérelt egy férfit, hogy jelmezben másszon fel boltja kéményére.
• Később, 1863-ban a Harper’s Weekly egyik karikaturistája, Thomas Nast kialakította saját Mikulás-képét, vidám bajszokat rajzolva a tetőtől talpig bundába öltöztetett nagyszakállúnak. Bár Nast rajzaiból nem derül ki, hogy a Mikulás valójában mekkora (manóméretű és emberszabású rajzok egyaránt megtalálhatóak munkái közt), 1881-es rajza igen közel áll napjaink ábrázolásához.
• A XIX. század végére már kezdett többé-kevésbé közismertté válni a Mikulás figurája, bár ekkor még egyaránt előfordultak kicsi és nagyméretű figurák is. Öltözéke jellemzően bunda volt, illetve piros, kék, zöld vagy lila ruházat.
• Egy Louis Prang nevű bostoni nyomdász, az amerikai karácsonyi üdvözlőlapok atyja 1885-ben kiadott egy képeslapot, amelyen piros ruhában ábrázolja a Mikulást. A túlsúlyos, piros öltözetet viselő öregúr figurája innentől kezdett igazán széles körben elterjedni
• Az 1930-as évek elején a növekvő Coca-Cola Company arra kereste a választ, hogy télvíz idején hogyan lendíthetnék fel az ilyenkor hagyományosan pangó üdítőpiacot. Felbéreltek egy tehetséges reklámgrafikust, Haddon Sundblomot, akinek a nevéhez fűződnek a Mikulást a Coca-Colával összekapcsoló képek. E reklámok visszatérő elemei lettek a Coca-Cola marketingjének, és segítettek felpörgetni a téli eladásokat – nem beszélve arról, hogy erősítették a termék ismertségét a gyermekek körében. E kampány nagyban hozzájárult annak a legendának a kialakulásához, miszerint a Coca-Cola találta ki a modern – és piros - Mikulás képét

A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy éppen krampuszok voltak, addig a mai gyermekeknek mesélt legenda szerint a Lappföldön élő Mikulás évente egyszer felszerszámozza rénszarvasait, akik sebes vágtával felrepítik az ajándékokkal roskadásig megrakott szánkóját a felhők közé, hogy minden gyerekhez időben – egy éjszaka leforgása alatt - eljussanak a várva várt ajándékok.

Hát ez lenne a Mikulás-legendája. Most, hogy eloszlattunk minden tévhitet Mikulás-témakörben, jöhetnek azok a legendák, amelyeket mi itt Magyarországon, a nagymértékben amerikanizálódott kultúránkban talán kevésbé ismerünk.

Yule Lads - Izland

A Yule fiúk - avagy a 13 csíntalan lényből álló banda, akik elsősorban játékos természetükről híresek - vették át az izlandi kultúrkörben az általunk ismert Mikulás szerepét. Első megjelenésük a harmincas évek elejére tehető, amikor egy izlandi író rövid vers keretében ecsetelte a lények nélkülözhetetlen szerepét a karácsonyi szezonban. A Yule fiúk feje azonban nem csak a csínytevéseken jár, a Mikuláshoz hasonlóan ők is hoznak ajándékot a jó gyerekeknek, míg a kevésbé jók burgonyát kapnak kifényesített cipőcskéjükbe.

Tomte – Skandinávia

A Tomte legenda olyan országokban fedezhető fel, mint Norvégia, Finnország vagy éppen Skandinávia. Kezdetekben úgy gondolták, hogy ezek a kis gnóm karakterek a családi farmokra ügyeltek. Őket kedves lényként tartották ugyan számon, de ha megverték őket, kijöttek béketűrésükből és tréfát űztek bántalmazójukkal. Később – a kereszténység növekvő hatásának köszönhetően – Tomte figurája elválaszthatatlan része lett a karácsonyi időszaknak.

A modern Tomte figurák a mai napig számos dologban különböznek az általunk ismert nagyszakállútól. Tomte filigrán alkatú, és bár szánon közlekedik, ő nem repül. Viszont ajándékot tőle is kapnak a jó gyerekek, a tradíciókhoz híven a család egy tagja minden évben magára ölti a figura jellegzetes öltözetét és személyesen adja át az ajándékokat a kicsiknek.

La Befana – Olaszország

Befene boszorkány karakterében ugyan hasonlít a Mikuláshoz, megjelenésében azonban merőben eltérő, hiszen ő egy boszorkány szerű lény. A Halloween boszorkákhoz hasonlóan Befene boszorkány alakja is vén, aki fekete fejkendőjével lovagolja meg a seprűnyelét, miközben kezében tartja az ajándékokat,valamint a rossz gyerekeknek szenet - rejtő zsákot. A boszokrát az a legenda zengi körül, hogy nem szeret emberek, gyerekek előtt mutatkozi, ha a gyerekek meglátják őt, seprűnyelével rájuk hasít – biztos egy élelmes szülő találhatta ezt ki annak érdekében, hogy amíg az ajándékokat rendezgeti, csemetéit biztosan az ágyukban tudja.

Hát mindezek után én kimondottan örülök annak, hogy nekünk nagyszakállú, kedves, mosolygós Mikulásunk van, még ha olykor fekete krampuszok is veszik őt körül.

Ha mindez nem lett volna elég, és, tudni szeretnénk, hogy más országban hogyan nevezik ezt a kedves jótékonyon öregembert - az ahány nyelvet beszélünk, annyi embert érünk elvet szem előtt tartva - a mellékelt link (http://www.myuniversalfacts.com/2006/11/names-for-santa-claus-around-world.html) segítségével utána járhatunk.


Szabó-Princz Orsolya
(reklámipar / Marketing iDolls)