Régebbi korokban a legfőbb hirdetési lehetőséget az utcai plakátok, majd a folyóirat-kultúra előretörésével a különböző lapokban való megjelenés jelentette. Az 1908-ban útjára induló Nyugat kiváló lehetőséget nyújtott erre.

A folyóiratnak eleinte még nagyobb szüksége volt az anyagi támogatásra, ugyanis a szerkesztőség és a nyomda fenntartása, az írók fizetése és a számok terjesztése igen költséges feladat volt. Ám a Nyugatot akkoriban rendkívül újító és modern jellege miatt egyre nagyobb érdeklődés övezte a műveltebb polgári réteg felől, ezért a hirdetőknek is kitűnő helyet jelenthetett a reklámra. Emellett az újságokban és magazinokban való hirdetések a századelőn még meglehetősen olcsónak bizonyultak, így ezek megjelenéséből mindkét oldal kellőképpen profitálhatott.

A Nyugat legfőbb olvasóinak az iskolázott, művelődni vágyó lányok, nők és asszonyok bizonyultak. Ebből kiindulva a hirdetők jelentősen nagy százaléka valamilyen szépészeti, ruházkodási és háztartással kapcsolatos vállalkozások és kereskedők voltak. Ők általában óriási haszonélvezői lehettek ezeknek a hirdetéseknek, ugyanis a korabeli polgári kisasszonyokra ugyanaz volt jellemző, mint a mai hölgyekre: szeretnek ruhára költeni, általában többet, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ezen kívül még nagy százalékban találhatunk szórakozási lehetőségeket, könyveket és különböző szolgáltatásokat népszerűsítő reklámokat is.

A Nyugatban még nagyon gyakori volt az önreklám is. A lap szerkesztői az anyagi alap megteremtése érdekében egy füzetsorozat kiadásába kezdtek. Így létrejött a Nyugat Könyvtár, melynek darabjait (például Babits Mihály verseskötetét) az újságban hirdették kimondottan nagy felületen.

A megjelent reklámok nagyjából kétharmada népszerűsített márkákat, és csupán a maradék egyharmad egy-egy konkrét üzletet. Ezeknek a hirdetéseknek a nagy része inkább szöveges jellegű volt, a képekkel ellátottak valószínűleg drágábbak voltak, ám ezekből is felfedezhető számos darab. Érdekes megfigyelni, hogy milyen fordulatokkal próbálták a vevőket magukhoz csábítani a hirdetők. Különös tendencia volt, hogy akkoriban a külföldi eredetre való hivatkozás legalább annyira vonzó erejűnek számított, mint a hazai ipar támogatása. A megcélzott csoport általában a középosztály volt, ezért gyakran nagy hangsúlyt fektettek a mérsékelt árakra. Továbbá a reklámokban azt is feltüntették, hogy igény esetén ingyenes katalógust küldenek az árakról leendő vásárlóiknak. Ez tulajdonképpen a mai prospektusok előde volt.

Reklámok tehát mindig is voltak, vannak és lesznek. Igaz, hogy más formában és minőségben, de a hirdetések már a 20. század hajnalán is rendkívül nagy számban voltak jelen, különösképpen a folyóiratok hasábjain. Ebből a sorból pedig olyan nívós irodalmi lapok sem maradhattak ki, mint a Nyugat.

Szili Eszter
(reklámipar)