A Színes Város Csoport Magyarország első köztérszínesítő szervezete. Céljuk, hogy minél több kortárs, társadalmi kérdésekre reflektáló műalkotás jelenjen meg a köztereken, és hogy ezáltal színesítsék a városképet. Az ars poetica Vásárhelyi Győző (Victor Vasarely) 1983-ban megjelent Színes Város koncepciójára épül, melynek lényege, hogy a művészet vonuljon ki az utcára, a közterekre, hogy az emberek ne csak a galériákban találkozhassanak képzőművészeti alkotásokkal.

Hogyan indult a Színes Város?

2008-ban Megyeri András fejéből pattant ki az ötlet, és 2009-ben alakult meg a Színes Város Csoport. A folyamat a Norvég Civil Alap pályázatának köszönhetően indult el, ez alapozta meg későbbi működésünket. A pályázat egyik célja az volt, hogy újító, úgynevezett változáshozó ötleteket támogasson Magyarországon, és mivel akkor ez ennek számított, támogatták pályázatot.

Mesélnél egy kicsit az új projektetekről, aminek keretében belvárosi tűzfalak, romkocsmák kapnak majd új színezetet?

A projektben több belvárosi falról, helyszínről van szó: a Kazinczy utcában a Szimpla, a Mika Tivadar és a Wichmann söröző tűzfala, illetve a Rumbach Sebestyén utcában két helyszín. Nagyon sok csatlakozni vágyó alkotótól kaptunk megkereséseket, és arra gondoltunk, ha ennyi érdeklődő van, akkor teremtsünk a csatlakozásra lehetőséget. Ezért kialakítottunk egy „megvalósítós” pályázati rendszert, ahol egy-egy megadott témára várjuk majd a terveket, amit a nyertesnek meg is kell valósítania, de a pályázatokat természetesen előszűrjük. A lényeg, hogy szeretnénk minél több, minél profibb embert bevonni a falfestésekbe. Így a képzőművészek között is versenyt teremtünk, amit persze senki nem szeret általában, de ugyanakkor pont attól lehet jó a rendszer, hogy ösztönző és inspiráló hatása van, ha egy másik oldalról is megvizsgáljuk.

Flór Péter (Színes Város Csoport főtitkára)

Milyen elvárásaitok vannak a jövendőbeli tagokkal kapcsolatban?

A Színes Város egy olyan erős szervezetté kíván válni, amely egybefogja azokat a tehetséges embereket, akik képesek szinte akármit megvalósítani. Nyilvánvalóan sok mindennek meg kell felelni, az csak egy dolog – és alapvetően a kisebbik rész –, hogy valaki tehetséges, vagy hogy képes falra dolgozni. Megbízhatónak kell lenni, ott kell lenni időben, kreatívnak kell lenni egyedi, nem külföldről másolt ötletekkel, tudni kell digitálisan tervezni, és az sem árt, ha a művésznek nincs tériszonya. Ugyanis nálunk sokszor a tervező egyenlő a megvalósító személlyel.

A tehetségek özönlésén túl mi a célotok a pályázati rendszerrel?

A pályázatnak az is a célja, hogy nyomatékosítsuk azt az üzenetet, hogyha valaki Magyarországon nem hagyományos közterületi hirdetési módszerekben gondolkozik, hanem szeretne egy azon kicsit túlmutató dolgot, akkor a falfestés, a csoportunk munkája pontosan egy olyan lehetőség, ami erre alkalmas. Persze nehéz felvennünk a versenyt a megszokott közterületi reklámformákkal, mivel a kampányok általában 1-2-3 hónaposak. De igazából nem is ezekkel szeretnénk versenyezni, nem óriásplakátokat szeretnénk felfesteni. A mi alkotásaink tökéletesen alkalmasak imázs kialakítására, hangsúlyozására. Ráadásul sokkal népszerűbb módon: az emberek sokkal jobban szeretik, mint azokat a közterületi reklámokat, amik ellen nem lehet mit tenni, újra és újra beléjük futunk, bár már a végletekig unjuk őket. Mi ezzel szemben kínálhatunk alternatívát egy olyan módon, aminek még városépítő, városfejlesztő jellege is van.

Mi a helyzet a nem-festés-jellegű közterületi installációkkal?

Egyrészt van a világszerte egyedülálló Erzsébet téri installáció, a QB Project, amely Varga Szilvia Marcella és Varga Dávid építészek alkotása. Más közterületi installációra elképzeléseink persze vannak, de majd meglátjuk, melyikből mi lesz. Ezen kívül a csoport része a Laluz is, akik fényfestéssel foglalkoznak. Ennek is lehet ugyanolyan üzleti, marketing iránya is, mint a falfestésnek, hiszen közterületeken ugyanannyira alkalmazható, és ugyanannyira megragadja a járókelők figyelmét.

Baranyi Réka
(reklámipar)