Kálvin tér körüli kulináris körutam következő kikötője a KicsiMama Konyhája. Azt hiszem ezzel megnyertem a mai alliterációs versenyt, úgyhogy térjünk is át a fent említett önkiszolgáló gyorsétteremben szerzett élményeimre.

A hely narancssárgában pompázó miliője elsőre igen megkapó, az utcafronton napi menü ajánlat, az ajtón étkezési utalvány elfogadását jelző matricák, talán ezek miatt esett a választásom erre a helyre, hétfői rapid ebédem alkalmával.

A hosszú pultos kiszolgálásnál nem tudom ki, hogy van vele, de én általában küzdök a problémával, hogy hirtelen hogyan is válasszak, ugyanis a pult mellett folyamatosan sorakoznak, én meg szeretem látvány alapján eldönteni, hogy mit egyek. Azonban a sor elejéhez állva máris megkérdezik, hogy mit kérek. Ekkor jön az „ööööö, mindjárt…” közben való kihátrálás, a folyamatban előttem állók között a pultba való be- be pillantás, majd végül marad a színes krétás tábláról való hirtelen választás. Régimódi, de egyszerűen cserélhető feület.

Nem volt ez másként Kicsi Mamánál sem. Miután megkaptam a random módon kiválasztott szezámmagos csirkecsíkjaimat, és feldolgoztam az élményt, hogy a kasszás lány egy Hello Kitty-s cicafülben van, konstatáltam, hogy csak a nagyon fura háromszintes dobogószerű ülőalkalmatosságon van szabad hely. Leültem az alsó szintre, a második fokra leraktam a kabátomat, hogy a harmadik szintnek mi a funkciója, arra sajnos nem sikerült rájönnöm. Annak ellenére, hogy termetem közel sem nevezhető colosnak, a dobogó magassága, és az asztal alacsony mivoltának következtében egy kellemes gerinctornával egybekötött ebédben volt részem.

Az étel maga azt kell, hogy mondjam nem volt rossz. Mondjuk a jó nem ilyen. Mivel ebéd után hivatalos dolgom volt, a helyen pedig sűrű olaj szag, gondoltam nem időzök sokáig, ennek ellenére elgondolkoztam azon, hogy beugorjak-e a közelben lévő BioHairbe egy gyors hajmosásra. Pozitívumként mindenképp megjegyezném, hogy a mosdó igazán tiszta és igényes, arról nem is beszélve, hogy megnyugtatóan csendes a kinti részhez képest, ahol a háttérben szóló rádió pont arra jó, hogy tovább erősítse a tálcacsattogtatást és az egyéb forrásokból származó hangzavart.

A kiszolgáló személyzet még végül kapott egy plusz pontot, mikor távozóban utánam kiabáltak, hogy „egészségedre!”, ennek ellenére azt hiszem, nem én leszek a hely második rajongója a facebookon.

Étteremkritika reklámiparos megközelítésben. Mert ilyen is kell.

Leskó Judit
(reklámipar)