Amikor épp nem 15 fokban meleg teát szürcsölgetve sízokniról és lobogó kandallóról álmodozunk, akkor a negyven egy-két fokban küzdünk a túlélésért. De vajon mi csillapíthatná jobban a kánikulától tikkadt urbánus lakosság szomjúságát, mint egy jó fröccs a belvárosban?!



Az Erzsébet téren nemrég megnyitott Fröccsterasz tökéletes alternatívát kínál a balzsamos nyári éjszakák elütésére. A terasz frekventált elhelyezkedése miatt szinte bárkinek útba eshet jövet menet. Könnyű megközelíteni, és valószínűleg mindenki be tudja tájolni, hogy hol van, így a városban nehezen tájékozódó barátaink is oda bírnak találni rájuk törő pánikroham nélkül.

A korábban a gördeszkások és hajléktalanok uralta része a térnek, mára az egyik kedvenc helyemmé vált Pesten, és az eddig fix Kazinczy utcai opciók méltó alternatíváját jelenti. Ez többek között azért is remek számomra, mert mostanáig minden városban töltött éjszakámon szembe kellett néznem egyik nagy félelmemmel, melyet egy bohóc testesít meg a Mika bejáratánál, de erről talán majd máskor ejtek szót.



A Fröccsterasz nem akar több lenni annál, mint ami, és lehet, hogy ez benne a legjobb. Nem kerítettek nagy felhajtást a megnyitás előtt, beharangozva azt, hogy ez most aztán tényleg nagyon más lesz, mint az eddig létező összes budapesti hely, és végül úgyis kiderül, hogy nem, mert láttunk már ilyet, nem egyet. A bájosan retró stílus, a design, a színes lámpák és a határozottan jó zene annyira jól működik együtt, hogy minden este egyre korábban telik meg a terasz. A vendégsereg összetétele igencsak vegyes, együtt mulat itt a hipszter populáció, az évszaktól függetlenül öltözködő turisták, a budai zsúrfiúk, a murvában magassarkúban süllyedező lányok, fiatalok és idősebbek, egy szó, mint száz, mindenki talál magához hasonlót.

Az árak teljesen elfogadhatóak, a szomszédos Gödörből lett Akváriumhoz viszonyítva pedig kifejezetten barátságosak. A személyzet jól állja a sarat, az egyen pólós fiúk és lányok igyekeznek gyorsan és barátságosan kiszolgálni a tömeget. Zárójelben jegyezném meg, hogy a lányok rózsaszín pólója annyira tetszik nekem, hogy ha illetékes olvasná ezeket a sorokat, akkor kérem szépen a koordinátákat, hogy hol szerezhetnék egy S-es méretet.

A poharakat illetően ugyan számomra nem világos, hogy mi a rendszer, de van eldobható műanyag, vastag falú RE műanyag, és üvegpohár is. Én, a tegnap elfogyasztott három fröccsömet ezekben és ebben a sorrendben kaptam..ki tudja: lehet, hogy az üveg borospoharat ki kell érdemelni. A szívószálakat és szalvétákat kínáló dobozkában a szemfülesek Fröccsteraszos matricákat is találhatnak, és bizonyára az én lelkem túl gyermeteg, de nagyon boldog tudok lenni egy levonótól.

A Fröccsterasz facebook oldalán megtalálható a heti program, képek és releváns posztok, egyszóval minden, ami érdekelheti a „lájkolókat”, de a legkevésbé sem tolakodó módon folyik a kommunikáció, ami úgyszintén a pozitív pipák sorát gazdagítja.

Forrás: A hivatalos Facebook oldal

Mivel fröccsözésről van szó, nem kikerülhető a mosdó kérdés sem, hiszen előbb utóbb mindenki toporogva kezdi keresni a helyet, aminek a megtalálása számomra először kicsit trükkös volt. Miután azonban egyszer rájön az ember lánya, hogy a színpad mögötti épület alagsorában található a kifejezetten igényes mellékhelység, már csak az lehet az egyetlen gondja, hogy csak egy darab van nyitva, legalábbis a női fronton, amiről személy szerint nyilatkozni tudok. Így tehát célszerű időben elindulni, hogy kibírható legyen az esetleg 5 – 10 perces várakozás, ami akár vicces is lehet, ha olyan mondatokat csíp el közben az ember, mint hogy „szerinted nem baj, hogy pizsamában jöttem?” .

Végezetül szolgáljon mindenkinek tanulságul az úgyszintén itt elhangzott két jó tanács, amit fröccstől felbátorodott, mobiltelefonját nyomkodó társuknak szánt egy társaság, miszerint „BE NE JELÖLD!” és „NEHOGY ÍRJ NEKI”. Ámen.
 

Leskó Judit
(reklámipar)