A mostani látogatásomat megelőzően életemben egyszer, hozzávetőlegesen 5 évvel ezelőtt jártam itt, akkor úgy ítéltem meg, hogy mindenki, aki Budapesten rendelkezik szolárium bérlettel, és fehér nadrágot visel, az itt szórakozik. A helyzet mára csupán annyit változott, hogy a lányok egyáltalán nem viselnek nadrágot. Sem.

A csinos szórakozó közönség szelektálása a bejáratnál kezdődik, a biztonsági emberek gondos válogató munkájának eredményeképpen. Bár először roppant mókásnak találtam az előbb említett személyzet megfigyelését, a procedúra végére változtattam az álláspontomon. Kicsit félek is, hogy ha netalántán olvassák ezt a cikket - vagy maradjunk abban, hogy a fülükbe jut – akkor megkeresnek, szóval ideje kitalálnom valami nagyon ravasz álnevet, máskülönben meg kell fogadnom a jó öreg Pataky Attila tanácsát városelhagyás ügyben.

A bejutás igen szigorú szabályokhoz kötött, és az teljesen rendben is van, hogy például ki kellett dobnom a táskámból a grapefruit levemet, és a túlélő ropimat. Ámde ezután jött csak a neheze. Ha az embernek esetlegesen bármiféle változás történt a külsejében a személyi igazolványán szereplő képhez képest – ami lássuk be, nem túl ritka, ha éppen nem a múlt héten csináltattuk az iratainkat, vagy az okmányirodában dolgozó hölgyet kevéssé érdekelte a fotóművészetben való elmélyedés- akkor az összes adatunkra vonatkozó villámkérdések következnek.

Ha mindre helyes választ adtunk - példának okáért arra is, hogy „MUTEROD NEVE????”- a következő szintet a ruha ellenőrzésen való megfelelés jelenti. Lányoknak ajánlott a minél kevesebb, de annál csillogóbb ruházat, a magassarkú cipő, és revü smink viselete, valamint plusz pontot jelentenek a szilikon elemek. Fiúknál – ha jól figyeltem meg- az ing vagy az izompóló, a fényes cipő, és a csillogóan tar kopasz fej a preferált dress code.

A zene egy igen szubjektíven megítélhető kérdés, szóval maradjunk annyiban, hogy én személy szerint nem könyörögtem a DJ-nek, hogy ossza meg velem a playlist- jét.

A bejutástól számított körülbelül 8 perc alatt rám zúdult élmény-áradatot tetőzte a bárpultnál ért sokk, és most nem is arra gondolok, hogy a mellettem álló fiú és lány úgy gondolhatta, hogy ők már hazaértek valamelyikük otthonába. Hogy mi került 2 deciliter borban, és egy hosszúlépésben 2200 forintba.. nos: azon még mindig tanakszom. Mindenesetre két perc múlva a távozás mellett voksoltunk, és részemről ez volt az éjszaka egyik legjobb döntése.

Az egyetlen pozitívum, amit számomra fel tud mutatni a hely, csupán az elhelyezkedése. Az egyik dolog, amit a legjobban szeretek Budapestben, hogy remekül szeparál. Mások vagyunk, mást szeretünk, máshogy gondolkodunk, máshogy szórakozunk, nincs ezzel semmi baj, semmi sem kötelező. A Gellért- hegy lábánál lévő, csodaszép éjszakai Duna- parti kilátással rendelkező Romkertnek így azt hiszem, minimum ismételten 5 évet kell várnia, hogy újból meglátogassam.

A hely azonban attól tartok, hogy nélkülem - és a hozzám hasonlók nélkül is- jól meglesz, mivel általában tömve van az „open air” szezonban. A Rudas Romkert facebook oldalának ebben a pillanatban 11982 rajongója van, és 15942 ember jelentkezett be innen. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a kutató munkám során lebukott ismerőseim, akik ezeket a számokat gyarapítják, egy hosszabb elbeszélgetésre számíthatnak velem. Csak úgy mondom.)



Az, hogy mennyire nem vagyok egy hullámhosszon a Romkert szellemiségével valószínűleg a magyarázó tényezője annak is, hogy nem tudom értelmezni a facebook oldalukon feltüntetett hivatalos bemutatkozásukat, ami „copy paste”- elve így hangzik : „Kedvenc nyitott szórakozóhelyed az Erszébet híd budai lábánál minden hétfőn, kedden&szerdán(18+), csütörtökön, pénteken és szombaton téged vár 21+ kor felett! ”
Hm. Akárhányszor olvasom újra, nem megy.

És bár valószínűleg én már így is a pokol kénköves tüzén fogok megégni a gonoszkodásaim miatt, de ebben a mondatban nem az „Erszébet híd” okozza a dekódolási problémámat. Akinek van megfejtési ötlete, várom szeretettel e-mailben, kommentben, facebookon, galambpostával, bárhogy. Nehogy esetleg emiatt legyenek álmatlanok a nyári éjszakáim.
 

Leskó Judit
(reklámipar)