És hogy mi adta cikkünk apropóját? Nem más, mint a tény, hogy a béta tesztes hetek után végre teljes gőzerőre kapcsol a Spíler a Gozsdu udvarban, hiszen, tegnap hivatalosan is megvolt a grand opening! Minőségi street food, karakteres DJ zene, a legütősebb magyar kézműves sörök, izgalmas borok, pezsgők és coctailok, vidám club hangulat, valódi mosolyok, és lazaság – ez jellemezte a nagyszabású megnyitót.

A közgazdászból lett gasztrobubus

A vendéglátás a Zsidai családban közel 100 éves múltra tekint vissza. Zsidai Zoltán Roy szülei egy az 1880-as évek végén alapított patinás szállodaláncnál – amelyet Roy keresztapja, (szintén Roy) alapított, aki, évtizedeken át volt az amerikai szállodaszövetség elnöke - folytatták vendéglátó ipari tanulmányaikat, majd a budapesti InterContinentalban dolgoztak. 1982-ben alapították meg a Pierrot éttermet, ahol Zsidai Zoltán Roy – aki ma már a Fortuna utca mindhárom éttermének (Pierrot, 21, Pest-Buda) társtulajdonosa – a gyermekkorát töltötte.

Zsidai Zoltán, akit a szakmában leginkább Zsidai Roy-ként ismerünk közgazdász végzettségű, a Budapesti Közgazdaságtudományi, a Kölni és a Cornell Egyetemen, valamint Harvardon, a Georgetownon tanult. Korábban tanácsadóként foglalkoztatta a Boston Consulting Group, majd csatlakozott családi cégükhöz. Jelenlegi beosztása: chief product officer, chief development officer – azaz az ő felelőssége a termék, a termék integritás, és az üzenet - amely leegyszerűsítve talán úgy fogalmazható meg, hogy Roy felelőssége, hogy a Fortuna utcai három különböző étterem, három különböző profilja minden esetben elkülöníthető, kézzel fogható maradjon.

Otthoni étkezés kontra gasztroturizmus

Kérdésünkre Roy kifejtette véleményét, amely szerint a gasztronómia, a minőségi vendéglátás kezd mindennapjaink egyre fontosabb részévé válni, de gasztroturizmus vegytisztán talán mégsem létezik. Véleménye szerint helyesebb lenne inkább egy bővebb fogalomról beszélni, amely nem más, mint a kultúrturizmus. Hiszen kultúrturistaként nem célunk gyorsan végigrohanni a városon, lefotózva magunkat az útikönyvek által megemlített nevezetességek előtt, sokkal inkább célunk a város alapos megismerése, a felkapott, sokszor unalomig elcsépelt nevezetességek helyett a helyiek által magasztalt városrészek feltérképezése, a helyivé válás – amelynek a legjobb módja, ha leülünk és egy pohár jó bor és egy tál finom étel mellett elbeszélgetünk a helyiekkel.

Éppen ebből adódóan gondolja úgy, hogy nem helyénvaló az a berögződés, miszerint egy étterem célcsoportjaként megkülönböztetünk turistát és helybélit, sokkal inkább kulinárisan érdeklődő emberekről kellene beszélnünk, akiknek egy része külföldi, más része pedig hazai.

Budapestre berobbant a gasztroforradalom

Roy úgy látja, hogy Budapest kezd egyre érdekesebbé és színesebbé válni, legalábbis ha a gasztronómiai kínálatát vizsgáljuk. Úgy véli, ez nem is lehetne másként, hiszen csak a gasztronómiai fejlődésnek, felzárkózásnak segítségével tudjuk a hazai ízlést nevelni, felzárkóztatni így hát csak a gasztroforradalomnak van és lehet jövője. Tulajdonképpen a forradalom talán egy túlontúl erős kifejezés mindarra, ami most zajlik hazánkban, a lényeg az, hogy „tisztességes alapanyagokból, tisztességes módon, a szakmánkat és a vendégeket tisztelve jót próbálunk csinálni.” Tehát jól látható, hogy nem feltétlenül extremitásokról van itt szó, sőt, ez a látható átalakulás tulajdonképpen a gasztronómia normális fejlődése. Miért tűnik nekünk, magyaroknak mégis olyan drasztikusnak? Sajnos hazánkban az elmúlt 50 évben szünetelt a gasztronómia fejlődése, pedig ha folyamatosan működött volna, akkor mostminet fogyasztókat nem érnének váratlanul az újdonságok, mégpedig azért nem mert fokozatosan, lépésről-lépésre, szinte feltűnés nélkül hatott volna ránk az innováció.

Hazai gasztronómiai attitűd

A sokat látott szakember úgy véli, pici ország vagyunk, így a gasztrovilág számára fontosat mi sosem tudunk mondani, legfeljebb érdekeset. Ez az, ami a gasztronómiánkat is jellemzi. Ha a franciák alkotnak valamit, arra az egész világ felkapja a fejét, mi magyarok nem tudunk ilyet csinálni, viszont tudunk újra érdekesek lenni. Ehhez értünk csak! Okos, trükkös, fifikás nép vagyunk, csináljuk hát azt, amihez értünk.

Úton, mégpedig jó úton vagyunk! Úton a minőségi gasztronómia felé, úton az évtizedek óta berögzült tévhitek lerombolása felé, és úton egy új, magyar gasztronómia kialakítása felé. A bürokrácián és az előírásokon kellene még enyhíteni, az adminisztratív és a pénzügyi terheket kellene csökkenteni, mindezek már hatnának automatikusan is az alapanyagok által felvetett kérdésre, amely a mai helyzet talán legkritikusabb kérdése.

Most, hogy a hazai gasztronómia helyzetét, valamint a ránk megdöbbentően ható, mégis oly természetes gasztroforradalom kérdéskörét kitárgyaltuk, térjünk át egy ennél talán még inkább aktuális témára, mégpedig magára a Spílerre.

SZPO: Miért döntöttetek a Spíler megnyitása mellett? A vendégkörötökben merült fel ilyen igény vagy inkább az hajtott, hogy a Pesti oldalon is letegyétek a lábnyomotokat?
ROY: 2004-ben, még a Boston Consulting Group tanácsadójaként kezdett el foglalkozni a Gozsdu udvar, úgy láttam ez Budapest egyik nagy attrakciója lehet. Már 2006-ban meg kellett volna nyitnunk éttermünket, de a teljes udvar kivitelezésének a csúszása, majd a válság elhúzta az ügyet. Idén aztán kitisztult a helyzet, és az udvar egy ígéretes helyből egy egyértelműen berobbant lokáció lett, Budapest egyik attraktivitása. Ugyanakkor a környéknek egy elég egyértelmű karaktere is kialakult. Ez a romkocsmás karakter teljesen más világ, mint a Michelin és a Gault Millau kalauzok által is elismert gasztronómia, amit a budai várban évtizedek óta folytatunk. Ettől kicsit tartottunk is, de elkezdtem bejárni a Szimpla Kertbe Ábel barátomhoz, aki az egyik tulajdonos és a műfaj atyja, sokat beszélgettünk a Hétkerről és a romkocsmavilágról és "rákattantam" a témára. Szüleimet is elküldtem körülnézni a romkocsmákba, akik mint két tinédzser jöttek vissza lelkendezve, hogy nekik olyan estéjük volt a Hétkerben, mintha külföldön turistáskodtak volna, és micsoda vibrálást láttak. Innen már nem volt visszafordulás, eljött a Spíler ideje.

SZPO: Hogyan fogalmaznád meg, hogy mi a Spíler? Romkocsma? Gasztrobár? Pub?
ROY: A Spiler az éttermek leglazább kistesója, a minőségi street food. Ő éttermeink Harry hercege. Tudja mi a minőség és abban nem ismer kompromisszumot. Az étlapon és itallapon romkocsmás árú termékek is vannak, de a legolcsóbb termék is kiváló, azt is 100 százalékban vállaljuk, nemcsak mi, a tulajdonosok, de Litauszki Zsolt (kreatív chef) és Lutz Lajos (Pest-Buda étterem chef-je) is. Ez az a hely, ahol hihetetlen jókat lehet inni és enni, nagyon korrekt árakon. Egy igazi bulizós helyet hozunk létre, ami se nem klub se nem disco. Izgalmas borválasztékkal rendelkezik, de nem borbár, komoly sörválasztékkal is bír, mégsem söröző, komoly ételválasztékot mutatunk be, de nem vagyunk hagyományos étterem.

SZPO: Mire vélhető ez a merőben új, eklektikus stílus? Hangos angolszász elektronikus zene, New York ihlette design, bakelit lemez? Mi volt a célotok, milyen életérzést sugalltok a hellyel?
ROY: Az egész hely a sztoriról szól. Sokat jártam a világot, a Spíler végleges formába öntése előtt például New Yorkban voltam. A Nagy Almában rengeteget láttam, de az mindig nagyon kevésnek tűnik, amikor ott van az ember. Elsősorban Manhattan menő környékeire fókuszáltam: Meatpacking district, West village, Chelsea, Soho. Brooklynba nem volt időm eljutni. Nagyon veszélyes egy az egyben átültetni egy helyet vagy elemeket New Yorkból Budapestre, annak ellenére, hogy a "shabby chic" stílus nagyon megy New Yorktól Londonig minden felé, a legnagyobb designerek is alkotnak ebben a műfajban. Egy magyar vendég nem biztos, hogy befogad olyan dolgokat, ami New Yorkban simán megy. Máshogy szocializálódtunk, máshonnan jövünk, ez itt nem New York. Ettől szép színes a világ. Mindamellett, hogy van pár elem, amit átültetünk, elsősorban hangulatokat próbálok megfogni, textúrákat, felületképzéseket, formákat, anyaghasználatot. Összeállítok magamban egy képet és aztán megpróbálom fejben elképzelni mindezt hogyan lehetséges Budapesten megvalósítani. Inkább inspirációt próbálok kapni és abból alkotni egy újat. Remélem sikerült.

SZPO: Vannak olyan vendégek, akik korábban vári éttermeitekbe jártak most pedig csak a Spílerbe vagy esetleg most már ide is-oda is járnak?
ROY: A helyszínek gasztronómiai stílusa teljesen eltérő. A Spiler a street food hazája, egy laza hely, ahová betérsz a jó étel, a jó hangulat, a jó zene és a jó milliő miatt. Ezek összessége adja a hely vonzerejét. A két célcsoport is eltérő, és bár nyilván vannak átfedések, hiszen éttermi vendégeink tudják, hogy nyitottunk a „túloldalon” is. A Spiler a központi fekvésének és egyedi varázsának köszönhetően is pörgősebb és más a hely célja is.

SZPO: Korábban úgy nyilatkoztál, hogy a Spíler a romkocsma 2.0 megtestesítője? Mit jelent ez számodra? Tettél romkocsma túrákat, hogy átérezd a feelinget?
ROY: Ezt a környéket az elmúlt évtizedben a romkocsmák definiálják, ezt szeretik benne a magyarok és a külföldiek egyaránt, sokan ezért látogatnak Budapestre. Ez hozza magával a stílust, a hangulatot, a levegőt, az illatokat. Szerintem itt most ebben a műfajban kell alkotni. A műfaj pedig elég tág, elég sok a játéktér, sok újat lehet még mutatni és a határokat is mindig lehet még feszegetni. Mi ezt a műfajt szeretnénk továbbvinni, családunk, gasztronómiai hátterünk, nemzetközi tapasztalataink, szemléletünk és világlátásunk alapján. Ezért 2.0.

SZPO: Mire utal ez a nagymenő, gengszter név?
ROY: Nem hallottál a Spílerről?! A Spíler olyan, mint fülig Jimmy, csak jobb a helyesírása. Egy legenda, egy kicsit csibész, de nagyon kedves figura, csak nem szabad felidegesíteni. A Spíler vagány, de nem nagymenő. Kicsit csibész, de jó ember. Szereti az életet, éli az életet, de nem habzsolja azt. Tiszteli a környezetét és védi is azt. A spíler imádja a nőket, de tisztelettel bánik velük, igazi gavallér. A Spílert valójában Rejtő Jenő is megírta könyveiben, csak megbeszélte Jenő bával, hogy átnevezi, nehogy be tudják azonosítani.

SZPO: Mit gondolsz, dédapád, akinek korábban ezen a helyen volt a műszerész műhelye, büszke lenne Rád és arra, amit ezen a helyen alkottál?
ROY: Dédapám egy tisztességes, szorgos ember volt, alázattal és szakmai hozzáértéssel végezte a munkáját. Szerintem ugyanezt a hozzáállást találná a Spílerben és erre biztosan büszke lenne, főleg ha bele kóstolna az Angry Beastbe, vagy egy másik kiváló magyar kézműves sörbe.

SPÍLER bistropub Romkocsma 2.0. Egy igazi bulizós hely! Se nem klub, sem nem bisztró, se nem borbár, se nem klasszikus étterem – hanem mindennek különleges, magával ragadó, innovatív, laza és csábító egyvelege. A Spíler nem más, mint az igazi belvárosi legenda!
Hogy idézzünk kicsit az alkotóktól is: „ Nagyon nagy hely, például, ha krumplit kérsz, krumplit kapsz, de ha tonhalas burgert vagy kézműves kenyérlángost kérsz, akkor sem néznek rád, mint egy mosómedvére, sőt, ha rácsúsznál a kézműves minőségi cuccokra, mint James Bond a bögyös szőkére, akkor sem küldenek el valahova, nagyon máshova, hanem kínálnak és pörgetik a kasszát te pedig nagyon elégedetten fizetsz. Jaj, jaj, jaj, no para, az árak ott vannak, ahol a romkocsma árak a bónusz pedig az, hogy a ráncok kisimulnak a virágok pedig csak nyílnak és nyílnak.”

MI kipróbáltuk és nagyon megszerettünk! Tiszta szívből ajánljuk Nektek is!

Szabó-Princz Orsolya
(reklámipar / Marketing iDolls)

Forrás : zsidai.com