Pedig nem lehet azt mondani, hogy a Nokia ne lett volna erős márka még néhány évvel ezelőtt. Mégis, manapság egyre kevésbé vannak szem előtt. Miközben a Samsung abszolút versenyben van mind az Apple-lel, mind a többi gyártóval szemben, bizonyos számokban pedig piacvezető lett.

Amikor egy nagyobb lélegzetű esemény, mint például a Nokia hanyatlása, szépen elkezd ismertté válni a piac hasonszőrű szereplői számára, akkor csak kevesen vannak, akik esetleg kielemeznék a helyzetet. Nem olvasnak utána, illetve nem tartják fontosnak azt, hogy a kialakult helyzetből kellő mennyiségű tapasztalatot gyűjtsenek. Még akkor is, ha ők csak ártatlan szemlélődők, esetleg nevető harmadikak a szituációban. A Nokia-Samsung sztori pont olyan, amit érdemes átrágni.

Mi az, amit tehát tanulhatunk a koreai és a finn cég csatájából? Abból a csatából, amit a mi fejünkben vívott a két cég. Mitől lett olyan szép és fényesen csillogó a Samsung emblémája, mint a magyar kard? Na és hol esett térdre a Nokia?

Amiben a Samsung rettenetesen jó, az az emberi tényező figyelembe vétele. Az emberek ugyanis - éljenek bármilyen környezetben is – ugyanolyan jó dolgokra vágynak. Hiába tolongtak tehát az ajtóban a jobbnál jobb okostelefon prototípusok, hiába kavarta fel a piacot az iPhone. A finn cég makacsul ellenállt a mobil forradalomnak. Hitetlenek voltak, mint Robin Hood, nem volt egy látnok vezére a cégnek. Talán nem érezték meg kellő gyorsasággal a vér szagát. Azt a szagot, amit érezni lehetett az első iPhone bemutatóján; valami más, új és egyedi szagot.

Amíg tehát a Nokia egyszerűen csak tovább kapcsolta a TV-t az Apple reklámok láttán, addig a Samsung felismerte a lehetőséget, és minden erőforrását ebbe az új, akkor még gyerekcipőben járó szegmensbe injektálta.

Felismerték továbbá annak a két országnak a hatalmas vásárlóerejét, amiből egy jó nagy szeletett vágtak ki maguknak. India és Kína volt ez, a világ lakosságának közel harmada itt él. Gondoljunk csak bele, mekkora piacot jelent ez. Arról az iszonyatos technológiai fejlődésről már nem is ejtek most szót, amit e két keleti ország képvisel. A Nokia pedig még mindig csak a fejét vakargatta.



Ha az ember egy saját kategóriát hoz létre, az hatalmas előnyt jelenthet, ahogy Al Ries meg is fogalmazta azt a ”22 vastörvényben”. A hangsúly most mégis inkább a feltételes módon van. Mert sajnos akár túszul is ejthet ez a megkötés, mert tetszik vagy sem, az idő elmehet felettünk, ahogy ez a Nokiaval meg is történt. Mindemellett a cég nem volt elég flexibilis ahhoz, hogy a piaci elvárásokkal együtt ők is formálják az üzletpolitikájukat. Anno a ’Connecting People’ megteremtette a megbízható és markáns üzleti mobilok piacát.

A gond csak az, hogy a ’Connecting People’ szép lassan már nem tükrözte a modernebb fogyasztói szükségletet. A ’People’-ből szép lassan inkább 'content', tartalom lett. A képzeletbeli skálán elmozdultunk az emberektől távolodva, az egyedi, innovatív tartalmakig. Ami az okostelefonok létének alapját képezik. A második aranyszabály, amit a Nokia elrontott tehát, a túlságosan is széles, általános pozícionálás. A Nokia lemaradt egy körrel megint, a Samsung pedig szépen vette a lapot, mert nem megteremtette a saját piacát, hanem felült a mások által gerjesztett hullámra.



Végül a Samsung belátta, hogy a HR és a marketing bizony kéz a kézben jár. Mind a kettő alapvetően határozhatja meg a cégünk által elérhető eredményeket. Lee Kun-Hee, a Samsung vezérigazgatója olyan vállalati légkört teremtett, amelyben van létjogosultsága és helye minden egyes lángoló elmének. Továbbmegyek, egyenesen vadászik a fiatal, innovatív tehetségekre, amelyek ma már hátán viszik a dél-koreai céget. Tisztelik a rutint, és hatalmas összeget ölnek a tehetséggondozásba. Így integrálva a modern kapitalista üzletmodellt, és a keleti kultúrát.

Na és mit jelent számokban az, ha valaki képes a piaci változásokat lekövetni? Nos, a Samsung mára a koreai GDP 1/5-ét adja, teljes exportjának pedig 13%-át. Az pedig, még testvérek között is nagy pénz. 

A sztori pedig folytatódik. A legújabb hírezések arról szólnak, hogy a Samsung talán fel is vásárolná a Nokia-t...

Lukácsi Zsolt
(reklámipar)

Forrás és adatok: Helen Edwards tanulmánya alapján