Mert bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, a nagy hang- és fényhatással, robbanással és persze vodka martinivel operáló filmek láttán, na és persze az eltelt 50 év miatt, de alapvetően mégis csak irodalom az egész. Ian Fleming 1953-ban alkotta meg a karaktert, számos regény és novella örökítette meg a brit kém nem mindennapi kalandjait, tehát majdnem 9 év telt el addigra, hogy a filmipar felismerte a karakterben rejlő lehetőségeket. Innentől pedig már nem kellett sok, hogy megjelenjenek az első fizetett hirdetések, termékelhelyezések.

Ahogy a karakter egyre népszerűbbé vált, egyre több komoly cég ismerte fel a lehetőséget, milyen remek sansz lenne az, ha az emberek az ő termékükkel azonosítanák James Bondot. Bond népszerű, egy bizonyos órát hord csuklóján, egy bizonyos italt iszik, ami a rajongóknál kellemesen csapódhat le. Valószínűleg ezzel indult minden, még valamikor 1962-ben, Sean Connery-vel, és a Dr-No-val. Az, hogy Omega órát hord Daniel Craig a Casino Royalban, inkább presztízskérdés az óra márka szempontjából, semmint potenciális reklámfelület.

Az ital egyébként egy sarkalatos pontja még a dolognak, mert a regényekben elsősorban whisky-t iszik, és nagyon erős dohányos, míg a filmekben a klasszikus vodka martini, rázva, nem keverve dominál, és idővel a cigaretta is eltűnik majd, de erről később.



A filmekben megjelenő termékkategóriák egy része folyamatosan változik a trendekkel, egy része viszont a már fent említett presztízs dolgot csinált az ügyből. Megint mások a hasonló márkakommunikációjuk révén könnyedén illesztik bele a történetet saját arculatukba, remek példa lenne a Heineken is ebben a tekintetben. Ha már a sörnél tartunk, nehezen akarta bevenni a rajongók gyomra azt, hogy a kifinomult brit 007-es sört iszik. Nem illett hozzá, nehezen ment a képzettársítás. Pedig ne felejtsük el, hogy már Timothy Dalton is sörözött, az pedig már jó régen volt. A Heineken fiatalosan elit kommunikációja szinte tökéletesen illik a Bond miliőbe, nem csoda hát, hogy ezt az ide SkyFall-ban is kihasználták. Nem csak termékelhelyezésben mutatkozik meg a sörmárka, hanem konkrét reklámfilmet is forgattak már, ez egyébként a hazai csatornákon is látható.



A cigaretta nagyon mostoha időket él át manapság, nem volt ez mindig így, de ha már eképpen alakult, akkor támogatjuk, rossz szokás, és csendes gyilkos, nincs mit tenni. Persze nem volt ez mindig ilyen egyértelmű, a sokak szerint az évszázad legjobb 10 éve, a 80-as évek például elképzelhetetlen lett volna gomolygó füstfelhő nélkül, a 60-as évek meg pláne( aki néz Mad Men-t, tudja miről beszélek). Csakhogy a dohánytermékekkel kapcsolatban a nemzetközi szabályozások nagyot szigorodtak. Így ami korábban simán működött, értem ez alatt a Lark cigaretta szipákolását, ma már elképzelhetetlen. Legalábbis az a része a dolognak, hogy kedvenc hősünk egy konkrét cigarettát szívna. Őszintén mondva, mivel fiatal gyerekek ezreinek példaképe a 007-es, bár nem elsősorban nekik készül a film, nem is szabadna dohányoznia. De azt hiszem ezekkel már nincs manapság gond, ha csak az adott film korrajzához elengedhetetlen,(The Boardwalk Empire, Magic City)akkor használják.

Ha van olyan része a filmes férfiasságnak, ami a pofonokon, és fegyvereken kívül fontos, az minden bizonnyal az autók. Talán a legalapvetőbb márkát meg sem kell említeni, mindenki egyből asszociál az Aston Martinra, de idővel a forgatókönyvírók is tovább léptek(némi mecénási nyomásra), megjelent a Renault, később a Ford is. Sőt, a Renault-val olyan jó kapcsolatot építettek ki, hogy a francia cég megengedte, hogy ripityára törjék az egyik modelljüket, egy Roger Moore féle moziban. Ez bár kis dolognak tűnik, sok gyártó tiltakozik ellene, hogy autóit darabokban seperjék össze egy forgalmas út padkáján. Vannak azonban olyan megoldások is, amelyek egyfajta mini reklámfilmnek értelmezhetőek. A Ford Mondeo-t vezető Daniel Craig fehér ingjében és napszemüvegében pont ideális leképeződése annak a vásárlónak, amit a Ford gyárában elképzeltek a marketingesek maguknak.



A brandrepublic egyébként készített egy remek kis listát, azokról az elfeledett márkákról, amelyek előfordultak a hosszú évtizedek alatt, aki tehát szeretne, itt guberálhat még hasznos infókat, sok kisebb product placement megoldás maradt ki, amelyek esetleg másnak még érdekesek lehetnek.

És mit tehetünk, mi a filmrajongók, akik néha szakmai szemmel is vizslatják a dolgokat? Várjuk a nagy napot, már kevesebb, mint két hét van hátra a premierig. Ha pedig már kezünkben a kukorica, és a hideg kóla(nevezzenek közhelyesnek, de ebből nem engedek), az önfeledt szórakozás mellett figyelgessünk oda a szakmai fogásokra is, még akkor is, ha csak egy vágókép erejéig villan fel az embléma.

Lukácsi Zsolt
(reklámipar)