Médiacég-e a Google? Biztosan emlékszel rá, hogy éveken keresztül ez volt az egyik legintenzívebben rágott médiás gumicsont. A kérdés persze nem pusztán elvi jelentőségű. A Google folyamatosan azt állította, hogy ők nem médiacég, vagyis nem versenytársai, hanem éppen ellenkezőleg, barátai, vagy éppen jótevői a  médiának. Nem forgalmat visznek el, hanem éppen azt terelnek a médiaoldalakra. Mára lényegében elült ez a vita, hiszen világosan látszik a lényeg: a hirdetési pénzek jelentős része a Google zsebébe vándorolt.



Míg a keresőkkel szemben évekig nagy volt a gyanakvás, a Facebook megjelenését és gyors felfutását megdöbbentő naivitással fogadták a médiacégek. Egyre növekvő forgalmú hely, ahova saját ellenőrzés alatt tartva, ingyen kitehetők a hírek - van ennél jobb? Lett. A saját oldalakban önként, sőt, lelkesen beépített "Like" gombbal a média-kismalac nemcsak beinvitálta kuckójában a Facebook-farkast, de azonnal bele is ugrott a fazékba. (Azóta is fő a saját levében.)

A Twitter esetében másképpen alakulnak a dolgok. Ezt a közösségi hálózatot is próbálják kiadványok, műsorok egyszerű marketing csatornaként használni, de nem ez a lényeg. A Twitter mára nemzetközi mértetű hírelosztóvá nőtte ki magát, ahol rettenetes mennyiségben és elképesztő sebességgel "jönnek a hírek - mennek a hírek".

A Twitter eddig valóban nem volt médiacég, mert 1) nem rendelkezett saját tartalommal 2) nem próbálta meg valamilyen szerkesztői ellenőrzéssel befolyásolni a hálózatba kerülő információkat, illetve azok elosztását. Ezt az állapotot zavarta most meg a Twitter múltheti bejelentése, ami szerint ezentúl heti, "best of Twitter" hírlevéllel kedveskednek a felhasználóknak.

A Twitter "médiás" törekvéseiról árulkodik egy, a múlt héten elkapott álláshirdetés is: a Twitter sportszerkesztőt/producert keres. Bár a cég szóvívője váltig állította, hogy az új munkatársat csak a partnerek jobb kiszolgálása érdekében veszik fel, a szakma gyanakszik. Joggal, hiszen a Twitteren valós időben ömlő információk szűrése, szelektálása olyan feladat, amit csak kevesen képesek maguk megoldani. Lenne igény - valószínűleg még pénzért is - olyan tartalomkurátorokra, akik képesek bizonyos, előre meghatározott szempontok szerint elválasztani a fontos információkat a zajtól, a szeméttől, ellenőrizni a hírek forrását,  hitelességét. Az eszközök egy része adott, alkalmas szakembereket könnyen lehet találni. A kérdés az, hogy a nagy, fizetőképes szerkesztőségek hajlandók-e egy ilyen fontos feladatkör kiszervezésével gyengíteni saját ellenőrzésüket a hírek felett?

Miközben így alakulnak a dolgok a világban, idehaza a Twitter továbbra is szendereg. Beszélünk, írunk róla, hogy az első időszak látványos felfutása után miért torpant meg a "magyar Twitter" fejlődése, de az egyértelmű választ senki sem tudja. Jellemző, hogy ezek a beszélgetések sem a Twitteren zajlanak.

(reklámipar)