Rövid bevezetőmben már szinte meg is válaszoltam a kérdést. Az internet, és a szélessáv, de ennyire ne rohanjunk előre. 

A mém szó etimológiájával nem érdemes hosszasan időzni, egy gyors keresés az értelmező kéziszótárban – igen, elég régi a szó ahhoz, hogy még ott is megtaláljuk – és már rá is bukkanunk, hogy a kifejezést egy bizonyos Richard Dawkins használta először, igaz nem 100%-ban a ma használatos formáját alkotta meg a kifejezésnek.



Alapvetően a kultúra másolható alapegységét jelölte, ennek egyfajta nyelvújított és megrekedt használata a mai értelmezés, melyet előszeretettel aggatunk vicces fotó és videó montázsokra. Rendszerint nagyon hirtelen jelennek meg a közösségi oldalakon, és körlevelekben, majd legalább ugyanolyan hirtelen el is tűnnek, és csak egy-egy év szavazása alkalmával jelennek meg újból, esetleg ha szerencsénk van, forgat róla valamelyik kereskedelmi csatorna egyik műsora.


A mém nem egy 2012-es trend, hiszen ki ne emlékezne arra, amikor egy – máig nem tisztázott számomra, hogy benyomott, vagy csak bolond – kocsordi lakos, bizonyos Szalacsi Sándor, megfejtette az élet lényegét, ‘teccik érteni', csak így pestiesen.
Ahhoz, hogy egy mém kialakuljon, tehát alapvetően nem sok minden kell, elég csak ráakadni valamire vagy éppen valakire, aki nagyon szívesen csinál magából hülyét, akár az egész ország előtt, főműsoridőben – de ez a téma csupán harmadát fedi le érdemben.

Három lehetőség áll előttünk ugyanis. Vagy ráakadunk a nyersanyagra, vagy kifigurázunk valakit, aki egyedibb világképpel rendelkezik – lásd a Balotelli képsorozat. A harmadik opció, hogy mi magunk építünk egy mém ‘brand’-et, ahogy azt Johnny Gold teszi, és tette.

Nem feltétlenül kapunk fel minden vicces képet, ez rettenetesen szubjektív dolog, teljesen hangulat és embercsoport függő az, hogy éppen mit tartanak a jó időben viccesnek. Ily módon komplett tv filmek és sorozatok buktak már el (mert nem időzítettek megfelelően), tehát a jó időben jó helyen itt fokozottan érvényes, uralkodó trend. A Chuck Norris téma egyébként egy kirívó példa. Semmi olyat nem tett, amivel magára irányította volna a figyelmet, hiszen alapvetően csak a 80-as évek színvonalát hozta, a kor technikáival. Mégis utólag az egyik legtovább élt mém alapanyaga lett belőle. 

A netes mémek egy típusának egyik alapfeltétele, hogy maga a kérdéses pillanat is a nagyközönség szeme láttára történjen, eleve nagy publicitást kapjon. Ha egy eldugott ukrán másodosztályos futball mérkőzésen történik valami, az jóval kisebb eséllyel lesz mém, mintha ugyanez a ‘poén’ egy EB mérkőzésen, vagy az Olimpián történik. A harmadik nagyon fontos dolog tehát, a megfelelő nézettség, már akkor is, amikor még fogalmunk sincs róla, hogy épp egy potenciális mém születésének vagyunk szem- és fültanúi. Az sem árt továbbá, ha az adott ember közismert személyiség.

A jelenlegi egészen európai szintű szélessáv lefedettség persze sokat segített abban, hogy egy-egy viccesnek tartott tartalom a közönség széles rétegéhez érjen el, s ne csak munkahelyi FYI vicces e-mail legyen. A szélessáv önmagában nem elég, szükség volt arra, hogy a közösségi oldalak különböző mutációi is megfelelő embertömeget mozgassanak meg, e nélkül biztosan nem tudna egy mém igazán megmaradni emlékezetünkben. Negyedik, s egyben végső tanulságunk, hogy használjuk ki a közösségi oldalak erejét, mert jóval nagyobb erő lakozik benne, mint azt hisszük.

Chuck Norris - az egyik leghosszabb életű internetes mém

Ahhoz, hogy egy mém tehát tényleges internetes sztár legyen, nagy közönség előtt kell egy egyedi pillanatot elkapnunk, amely a megfelelő időben történik, tehát az emberek épp arra vevők. Ha ezt a momentumot megfogtuk, akkor már csak ki kell használnunk a Facebookban és társaiban rejlő potenciált, s nagy eséllyel indítunk el egy lavinát. 

Lukácsi Zsolt
(reklámipar)