Mike Wallace nem egyszerűen csak inerjúkat készített. Ennél sokkal többről volt szó. Ő inkább kihallgatta a vele szemben ülőket. A Dail Mail úgy fogalmazott, egyenesen kibelezte a delikvenseket.

Többek között talán ezért is rettegték az amerikai hírességek a mondatot:”Mike Wallace is here to see you.” A “60 Minutes” című műsor utánozhatatlan riportere családi körben hunyt el a napokban, 93 éves volt. Wallace volt az első, akit kiválasztottak a műsor indulásakor, s bár kezdetben nem volt átütő siker, mégis működött. Évadról évadra kúszott egyre feljebb a nézettség. Idővel sikerült neki bebizonyítani, a TV-s újságírásban hatalmas lehetőség, nem utolsó sorban pénz van. A csatorna legnézettebb műsorai közül ugyan 2001-ben lemorzsolódott, de a 2010-11-es szezonban ismét javított.

Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett rejtett interjú műfaja, melyet olykor egy szimpla telefon hívásnak álcáztak a show készítői. Stílusát nem lehetett egy szóval leírni, a meglepő nem lett volna elég komplex kifejezés ahhoz. Mestere volt a szkeptikus, semmiből előhúzott kőkemény kérdéseknek. Szállóigévé váltak az olyan kezdetű kérdései, mint a “Na de bocsásson meg, de…” vagy éppen a “Na ne szórakozzon”. Harry Reasoner, volt kollégéja egyszer azt mondta róla: “Van egy dolog, amit senki sem tud utána csinálni. Rád néz, mosolyog, és olyan kérdést tesz fel, ami hatására ott azonnal arcon vernéd.” Soha nem gondolta azt, hogy viselkedése etikátlan lett volna, vagy ne lenne fair.

Úgy gondolta, az emberek olyanok, amilyenek, minden nap magukkal hordozzák azok jellemvonásait. Ő csak kinyomozza azokat. Na és persze megkérdezte. Kíméletlenül, szemtől szemben. Ahogy azt kell.

Lukácsi Zsolt
(reklámipar)

Kép: CBS