Furcsának tűnhet első olvasatra, hogy egy HORECA/turizmus rovatban miért foglalkozunk ezzel a témakörrel. Mégis ha a turizmust picit tovább gondoljuk, és mint ország marketing foglalkozunk a témával láthatjuk, hogy nekünk, magyaroknak is fontos lehet ez az esti műsor, amely a nap hazai és külföldi eseményeit hivatott összefoglalni, sőt, talán a hangulatunkra is hatással van.

A híradó átalalkulása

Az 1970es években a televízió, különösen a híradó itt kishazánkban óriási tiszteletet vívott ki magának puszta létével is. Valóban szeretették az emberek, sőt még a vállalatvezetők is szívesen adtak interjút, örültek, amikor megérkezett hozzájuk a stáb, még akkor is, ha épp kritikai riport készült. Egy-egy tévéstáb feltűnése szinte ünnepet jelentettek egy kisváros, egy falu életében. Fontos megjegyeznünk, hogy abban az időben négymillió ember nézte a híradót, majdnem az ország fele. Ha levonjuk belőle a gyerekeket, és a csecsemőket: az ország kétharmada nézte ekkor a híradót. Az is igaz, hogy nem volt nagyon más választásuk! De mégiscsak ott ültek a készülékek előtt, várták és nézték az esti hírösszefoglalót. Ebben az időszakban a híradó nagyon szigorú rovatrendszerben működött: volt gazdasági rovat, amelyet népgazdasági rovatnak neveztek, a belpolitikai rovatba beletartozott a kultúra, a tudomány és az egészség is, továbbá volt külpolitikai rovat.

A hetvenes évek vége többféle változást is hozott a híradó életében. 1979-ben vált teljesen (a riportok egy része már korábban is színes filmre készült) színessé a tévéhíradó.

A kor előrehaladtával fejlődött, változott a híradó műsorszerkezete. Ekkor a külpolitikáé volt az első félidő, majd a második részben következtek a belpolitikai események. Úgynevezett négyszereplős híradó működött ekkor, ami úgy nézett ki, hogy a stúdióban volt egy időben a belpolitikai és a külpolitikai kommentátor, a bemondó és a sport hírekért felelős kolléga. Az akkori elképzelés szerint a kommentátor elmondta, hogy mi történt a világban, és mindjárt értékelést is fűzött hozzá, hogy a néző pontosan el legyen igazítva, hogy hogyan értse az elhangzottakat. A hírek kommentálásához gyakran profi hírújságírókat is hívtak.

Ezt követte az úgynevezett Aczél-féle híradó. Aczél Endre időszakában a kommentár megszűnt. Nincs többé kommentár a híradóban. Nincs többszereplős híradó. Pár hét után már egy műsorvezető van. Az Aczél-féle híradó esetében az volt a koncepció, hogy nagyon kis létszámra leszűkítették a műsorvezetők számát. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a híradószerkesztők információ-szerző képessége. Sokkal jobban megerősödött a háttérszerkesztés, fontossá vált az előkészítő szerkesztők feladata, akik témák, események után kutattak. Összegezve, a korábbi mód, hogy az MTI alapján szerkeszttettek pontosan az ellenkező irányba fordult. Nagyon fontos volt, hogy a híradó egy olyan státuszt tudjon magának kiharcolni a hírpiacon, hogy ott hangozzanak el először a hírek. Megteremtették a híradó exkluzivitását. Ezt a szót talán Aczél előtt nem is lehetett a magyar sajtóban kiejteni.

Nem szeretném senki idejét tovább rabolni a múlttal, egy nagy huszárugrással ezért gyorsan rá is térek a cikk igazi apropójára, azaz arra, hogy egykori büszkeségünk mivé lett.

Napjainkban a kereskedelmi televíziók lényegében aligha töltik be köztájékoztatási funkciójukat, a közéleti hírek aránya ugyanis 14-16 százalék körülire zuhant, a fennmaradó több mint 80%-a híreknek pedig nem más, mint bulvár. És nem, ez nem egy, az én magán számításaimra alapozott kijelentés, hanem ez derült ki a Mérték átfogó kutatásából.

A kutatás során vizsgált időszakban majdnem az összes a hírműsor hossza növekedett, azonban – mint ahogy az a fenti ábrán elég látványosan kitűnik - a közéleti tartalom mennyisége és aránya minden hírműsorban komolyan csökkent. Ez a TV2 és az RTL Klub esetében a legdrasztikusabb mértékű, hiszen ezen tévécsatornák esetében 2008-hoz képest 2011-re a közéleti hírek amúgy is meglehetősen alacsony mennyisége a harmadára zuhant, és így a kereskedelmi híradókban 13-15 százaléknyi közéleti tartalommal találkozhat miden a tévénéző.

Mindez percre átszámolva azt jelenti, hogy a 2011. novemberi, 30 percnél általában hosszabb kereskedelmi hírműsorokban kb. 4,5-5 percnyi közéleti hír volt összesen. Ez a csökkenés a közszolgálati híradóban is látványos, hiszen a majdnem 30 percnyi hírműsor kb. 12 perce volt átlagosan közéleti. Ez egyben azt is jelenti, hogy az m1 híradóban is több volt bulvárhírből, mint közéletiből. Megdöbbentő számok és arányok ezek, nem igaz?

A számok alapján úgy tűnik, hogy ma már nem csak akkor nézünk bulvárt, amikor azt mi saját magunk megválasztjuk, hanem a híradó nézése közben is látens bulvár fogyasztóvá lettünk.

Összességében tehát megállapítható, hogy napjaink híradója számos változást mutat kezdeti mivoltához – ha úgy tetszik fénykorához – képest. Például a nyolcvanas évek vége óta politika teljes mértékben kiszorította a kultúrát a híradóból. Szakemberek erre időnként azt mondják, hogy van külön kulturális híradó, aki akarja, majd azt választja. MI azonban úgy gondoljuk, hogy az ország kulturális életének a főbb eseményeiről igenis, hogy lehetne néhány pár perc a híradóban. Persze ez nem minden változás, hiszen amíg a politika kiszorította a kultúrát, addig a bulvár meg kiszorította a politikát. Ha ez így megy tovább mi a marad a végére? Hol maradnak az értékek? Hol marad az információk feldolgozása, az összefüggések feltárása, az informálás, a közélet eseményeinek bemutatása?

Hogy mindez minek a hatása? Nem tudjuk! A kedves olvasóra bízzuk ennek okának megválaszolását, a MI tisztünk ezen cikkel csupán csak a szemek felnyitása volt.

Szabó-Princz Orsolya
(reklámipar / Marketing iDolls)

Ha többet szeretnétek megtudni a híradó történetéről, kattintsanak a TV archivumra!

hirdetés:

Forrás: mtv.hu, tvarchivum.hu, tenytar.blog.hu
Kép: mediatanacs.hu