A valóságshow olyan interaktív televíziós műsor, melyben a szereplők a valós élettől elzárva, közösséget alkotva a valóságot imitáló helyzetekben teljesítenek különböző feladatokat, konfliktusokat generálnak, illetve oldanak meg. Általában kieséses rendszerben működik, a nézők (szimpátia)szavazatai alapján utoljára bennmaradó játékos pedig jutalomban részesül.

Az első modern valóságshow a 12 részes An American Family volt 1973-ban. Az egy család hétköznapjait, sőt, a szülők válását bemutató televízió-műsort 1971-ben vették fel, stílusa inkább dokumentarista jellegű volt. Ennek hamar (1974-ben) megszületett angol párja, a The Family, melyben egy readingi munkásosztálybeli család mindennapjait figyelhette a kíváncsi néző.

A manapság sikeres reality-k egyik fő jellemzője, hogy idegeneket zárnak össze/visznek el valahova/próbálnak együttműködésre bírni. Ez először egy holland sorozatban volt látható 1991-ben. A Nummer 28 című reality koncepciója a következő volt: idegen embereket összeereszteni egy bizonyos környezetbe, majd pedig lefilmezni a drámát, melyet az összezártság, a nézetkülönbséget okoznak. Szerkesztési újítás volt még a sok aláfestő zene használata, illetve ez a sorozat vezette be a karinthys „Nem mondhatom el senkinek/ Elmondom hát mindenkinek” gondolattal átitatott telekommunikációs gyóntatószobát (elterjedt nevén: riport- vagy titokszoba). Ez azóta fontos része lett a valóságshow-k műsorszerkezetének, az itt felvett vallomások narratívaként szolgálnak a tényleges események megértéséhez.

A valóságshow-k népszerűsége robbanásszerűen megugrott a 2000-es években. Ez a növekedés az amerikai Big Brother és Survival sorozatok elindulásához köthető, melyek azóta a világ többi országaiban is nagy sikereket értek el.

Magyarországon is több széria lefutott már a különböző reality-kből. A teljesség igénye nélkül ilyen volt a Viasat3 Bárja vagy épp Éden Hotelje, az RTL Klub által sugározott Celeb vagyok, ments ki innen! a Való Világ. A rettegés foka, a Survivor – A sziget, illetve a TV2 műsorai: a Big Brother, vagy az Összeesküvők. Ezek rendre előkelő helyen végeznek a nézettségi statisztikákban. De vajon mi vonz rendre ekkora tömegeket a tévé elé?

Fel kell vállalnunk, hogy emberi természetünkhöz hozzátartozik az, hogy szeretünk kukkolni. Ez egy természetes szociális jellemző: érdekel minket mások élete, szeretjük embertársainkat alaposan megismerni. Ez az egyik alapvető kulcsa a valóságshow-k sikerének, hisz ilyenkor az információkat tálcán kínálják a pletykára éhes közönségnek. Azonban nem mindegy, hogy mi kelti fel érdeklődésünket. A legfontosabb kritérium, hogy a néző azonosulni tudjon a szereplőkkel. (Pontosan ez az oka, hogy komoly piackutatás előzi meg a reality-k indulását, hisz olyan szereplőket válogatnak be, akik alapvető paramétereik – iskolázottság, szociális háttér – alapján közel állnak a nézőkhöz.) Ahhoz pedig, hogy tényleges izgalmakat nyújtson a műsor elengedhetetlen, hogy eltérő habitusú szereplők kerüljenek be. Hiszen feladatokkal non-stop nem lehet ellátni őket, kell, hogy a gépezet önmagában is jól működjön, mintegy irányítás nélkül. A konfliktus pedig szinte teljesen garantált, főként, ha hozzávesszük az intimszféra teljes hiányát, az ingerszegény környezetet. A közönség megkapja a szükségleteinek járó információkat, és kellő mértékben irányíthatja az eseményeket a szavazataival. És máris: „Be van fejezve a nagy mű, igen/ A gép forog, az alkotó pihen”.

A valóságshow-k tekintetében úgy látszik, nincs megállás. A legújabb ötlet: reality a Marson. Az ötletgazdák szerint a műsor 2023-ban kezdődne, első körben négy szereplővel. Ám míg a Való Villából, vagy Big Brother-házból van kiút, fontos megemlítenünk, még mielőtt bárki elhamarkodott döntést hozna: a „marslakók” számára csak az odautat biztosítanák.
 

Baranyi Réka
(reklámipar)