Mintha csak körbe-körbe mennének egy gigászi körforgalomban, és még maguk sem tudják, hol a kijárat. Mindeközben kétségbe esve bizonygatják, hogy soha ennyi ötletük és innovációjuk nem volt még egy időben, mégis nehéz felskiccelni azt a csapásirányt, ami mentén a californiai cég halad manapság. Mert most nincs ilyen. Alibi fejlesztések, csalódottsággal átitatott termékprezentációk és értelmetlen irányvonalak.

Igen, az Apple körül lengő legújabb pletykák ragadtattak velem tollat, az általam csak ”iBudget business”-nek nevezett ötletek. Először az iPad Mini nyitott az olcsóbb termékek irányába, most pedig (bár még hivatalosan nem erősítették meg) az iPhone-ról pletykálnak hasonlókat. Dizájnban nem lenne változás, alapanyagban annál inkább. Hogy kinek jó ez? Rejtély. Hogy miért jutottunk el idáig?

Talán az iPhone eladásaival nem volt elégedett a cég? Szeretne még egy újabb (egyébként a mostaninál vélhetően jóval szélesebb) frontot nyitni? Rendben, e mentén már elindulhatunk. Csak vállaljuk fel, hogy az már nem, vagy csak igen nehezen lesz összeegyeztethető a cég prémium mivoltával. Mert nem az a gond, hogy az egyik legjobb okostelefon a piacon sokkal több ember számára lesz elérhető. Hazudok, dehogynem,pont ez a gond. Az exkluzivitást akarják kiirtani. Tudatosan, vagy nem, még nem tudjuk.

Persze nem kell ezt ennyire komolyan venni, attól még ugyanúgy elérhetetlen egy macbook az átlagembernek, és még ha meg is tudja venni, fáj a szíve ennyit kiadni egy laptopért, vagy közel 200,000-ret egy telefonért. Nekem is fájna. Ez egy olyan dolog, amit jóbarátom szavajárása szerint csak az iSzcientológusok érthetnek meg. Csak féltem a márkaértéket, a brand equity-t, amire hatással lesz majd az, ha egyre másra jelennek meg az olcsóbb verziók, egyre több terméknél. Egy olcsóbb terméket sem lehet eladni prémiumnak, és ez fordítva is igaz. A minőségire értékelt termékek nimbuszát pedig ne romboljuk ilyen ötletekkel.

Egyszerűen nincs erre szükség, nem kell az újrapozícionálás az iPhone esetében, mint ahogy az iPad esetében sem kellett volna. Maradjon csak meg annak, aminek a néhai almás nagyúr megálmodta. Ha olcsóbb Apple terméket akarnak, akkor azt ne nevezzék el a korábban nagy sikert aratott termékekhez hasonlóan. Mert abból csak a kuszaság lesz, és a márka részleges elértéktelenedése. Hiszen ha valami mindenki számára elérhető lesz, akkor nem fognak km-es sorok állni a premier napján.

Ha oda a USP(minőséget nem mindenkinek elérhető áron) egy része, akkor vége a játéknak. Zavaros lesz a márkakép, az meg kinek jó. Nem hiába nem tudott mit kezdeni a piac az iPad minivel sem. Telefonnak túl nagy, iPadnek meg kicsi, most akkor mit akarjunk vele? Oké, elfér egy női táskában, adjuk el a fiatal, tehetős, szellemi foglalkozású nagyvárosi nőknek. Csak ez lehet, hogy nem hozza majd a várva várt számokat.

Hogy valami végkicsengése is legyen a dolognak, nem feltétlen jó az, ha keverjük a dolgokat. Lehet, csak arra meg vannak a módszerek, amivel esetleg kevésbé sodorják veszélybe a brandet. Vegyünk példát az energiaitalokról. Megoldás? Alapítanak egy új céget, ami mögött ugyanúgy Ők állnak, elnevezik Apple Budgetnek, az alma helyett meg mehet a csutka. És akkor lehet árulni 200 dolláros iPhone-t. Csak ne így, és ne ebben a formában.

UPDATE.: Az Origo január 11-ei cikkében külföldi forrásokra hivatkozva cáfolta, hogy valaha is olcsó iphone-t készítene az Apple.

Lukácsi Zsolt
(reklámipar)