A kampány jelmondata – Likes don’t save lives. Money does. – azt hangsúlyozza, hogy nem elég a közösségi médiában lájkokkal történő elköteleződés, azzal nem tudnak életeket menteni. Szükség van a pénzadományokra, hogy segíthessenek a rászorulóknak.

Sokszor találkozunk azzal a Facebookon, hogy az emberek lájkokkal fejezik ki véleményüket, elköteleződésüket egy bizonyos témában a legbanálisabb dolgoktól kezdve a komoly, egész világot érintő ügyekig. Az UNICEF Svéd Bizottsága ebből kiindulva indította el kampányát április végén, melynek üzenete a következő: Likes don’t save lives. Money does. Ez annyit jelent, hogy a lájkok nem mentenek életeket, a pénzadományok azonban igen.

Bár a közösségi média a szervezetek számára is nagyszerű módja annak, hogy elterjesszenek egy-egy üzenetet, a széles közönség elé tárjanak egy szóban forgó ügyet, azonban sokszor elmarad a valóságban is megmutatkozó hatás és hatékonyság. A lájkolással úgy érezhetjük, hogy ténylegesen részt veszünk valamiben, kiállunk egy ügy mellett, de ez attól még nem aktív fellépés („slacktivist”). Petra Hallebrant, az UNICEF svédországi kommunikációs igazgatója egy interjúban elmondta, hogy szeretik a lájkokat, és a közösségi média kitűnő első lépés az elköteleződéshez, de nem lenne szabad itt megállni. „A lájkok nem mentik meg a gyerekek életét. Pénzre van szükségünk ahhoz, hogy például vakcinákat vegyünk.” – tette hozzá Hallebrant.

A kampányhoz három videó is készült. Az egyik videóban egy nagyon rossz körülmények között élő, öccsét egyedül nevelő kisfiú beszél arról, hogy néha fél, hogy megbetegszik, mint ahogy egykor édesanyjuk, de úgy érzi, hogy minden rendben lesz, hiszen az UNICEF Svédországnak 177.000 kedvelője van ma a Facebookon. A másik két videó viccesebb oldalról ragadta meg a problémát: egy férfi nem pénzzel, hanem lájkokkal akar fizetni egy étteremben, illetve egy ruházati üzletben.

Endrész Dorottya
(reklámipar)